NBI-es szezonkezdet a szegedi sakkozókkal
Az első NB I-es hétvégéjén van túl a szegedi Maróczy SE (az elmúlt 47 évben nem játszott szegedi sakkcsapat a legfelső osztályban). A dupla hétvégi forduló előtt nem tűnt egyszerűnek a feladat, mivel az ország túlvégébe, Szombathelyre kellett utazni, jócskán tartalékos csapattal, de végül sikerült szerencsésen elindulni 12 emberrel. Sajnos az érkezés már nem volt ilyen szerencsés, mivel Szombathely előtt nem sokkal az egyik autónk karambolozott, így vis-majorral indult a hétvége, több mint egy órával később kezdtük a fordulónkat. Szerencsére (fizikai) személyi sérülés nem történt, de csapattársunk autója totálkáros lett, így az anyagi veszteség tetemes.
A helyszín a felújított Haladás stadion VIP részlege volt, ami összességében elég elegáns épületrész, azonban egy kicsit kisebb volt a hely az ideálisnál, így kicsit szorosabban voltunk a kellemesnél (az élő közvetítés miatt a kábelek is korlátozták a mozgásteret az asztalokon), valamint elég furán voltak elhelyezve az asztalok, és a bírói asztalok, így nem volt egyszerű a tájékozódás. Jó sakkozóból nem volt hiány, a csapattagok nagy része most játszott életében a legerősebb sakkozóval – legalábbis aktuális élőt tekintve és normál partiban.
Az első fordulóban a hazai Haladás VSE-vel játszottunk, és bár Rapport Richárd nem ült le, de a Szombathely maximálisan kihasználta a 3 külföldi szerepeltetését, így nem voltak éppen gyengének nevezhetők. 1,5 óra elteltével az volt a tapasztalat, hogy mindenki egész jól tartja magát, és még bármi lehet. Az idő előrehaladtával azért romlott a helyzet, és a 150-200-250 élőpont különbségek kezdtek kijönni. Az első NB I-es (történelmi) pontszerzőnk a tartalékként beugró Koszta Beni lett, aki a többszörös korosztályos bajnok és nemrég a női csapattal olimpiai 5. helyezett Lakos Nikoletta ellen alakított ki jó állást, és első NB I-es meccsén elfogadta neves ellenfele döntetlen ajánlatát. Szintén döntetlent ért hosszas küzdelemben Zakariás Dávid, aki a 2002-es bledi olimpiai ezüstérmes nagymesterrel, Ruck Robival vívott nagy harcot (szinte két királyig játszottak). A harmadik remit Kopasz Robi szállította, aki viszonylag simán remizett Petényi Tamás nemzetközi mesterrel. A többieknek nem sikerült pontot szerezni, de mi harcoltunk a legtovább az egész teremben – igaz, a későbbi kezdés ehhez sokban hozzájárult.
A második nap a sokszoros bajnok Nagykanizsa csapatával kerültünk össze, aki ráadásul már rögtön ez első napon 6,5 : 5,5 arányban alulmaradt a DVTK gárdájával szemben. Ellenünk is ugyanúgy ültek le, mint a rivális DVTK ellen, így a 11. táblán is nagymester jutott Koszta Beninek (igaz, közben Svetozarnak és Robinak a 7-8. táblán „csak” fiatal feltörekvő IM jutott). Óriási volt az erőkülönbség, de ezen a napon is csak lassan tudott az ellenfél fölénk kerekedni. Sokáig gondolhattuk úgy, hogy több pontot szerzünk, mint az előző nap. Több ígéretes parti is volt, végül azonban csak 1 pont sikerült. Az egyik hős Kevei Peti volt, aki vésztartalékként utazott Szombathelyre. A 10-edik táblán a többszörös magyar bajnok, 1978-as Buenos airesi olimpiai csapat tagjaként bajnok, többszörös olimpiai ezüstérmes, mesteredző Ribli Zoltánt remizte ki szinte két királyig tartó küzdelemben. A másik remit Kopasz Robi szállította, igaz ennek ő nem örülhetett, hiszen bizonyosan nyerve volt a partija (azt hiszem a két nap alatt az egyetlen olyan parti volt, ahol nem csak egy hajszállal, hanem egyértelműen jobban álltunk az ellenfélnél), de az 50% összességében kiváló eredmény tőle a két fordulót tekintve – a csapat legjobb pontszerzője volt.
Szóval elkezdtük szokni az NB I-et, egyelőre kevés sikerrel, de sok tapasztalattal távoztunk. Biztos vagyok benne, hogy ennél fogunk még jobb eredményeket is elérni. Igaz, csapatgyőzelmet szállítani ebben a mezőnyben nem lesz egyszerű: a hétvégén rajtunk kívül minden csapatban legalább kilenc volt az IM+GM mutató, minimum 3 GM-mel. Visszafele Zsiga viccelődött az autóban, hogy lehet, hogy rekordot döntöttünk a hétvégén: olyan csapat, amely alig 2200 feletti élőátlaggal rendelkezik és ahol sem GM, sem IM nincs, nem ült asztalhoz még NB I-ben. Az elmúlt 10 évre visszanézve csak két olyan csapatot találtam, aki mindössze 1 IM-mel játszott (BEAC 2009/2010, HÜSI 2014/2015) meccset, de IM nélkülit nem, szóval még igaza is lehet Zsigának.